Jürgen Torres bejegyzése.
A hajón uralkodó helyzet kétségbeejtő. A kapitány elmebaja egyre súlyosbodik, ráadásul a sérülése is lassan gyógyul. Polderki sincs bíztatóbb állapotban, Maligánon pedig egyre aggasztóbb elvonási tünetek jelentkeztek. (Josikó és Narutovics meg nem sok vizet zavar, mióta összejöttek, éjjel-nappal részegen hancúroznak. Csak tudnám, honnan a fenéből szerzett Narutovics piát?) A tarthatatlan állapotra való tekintettel én, Jürgen Torres bejelentettem, hogy átveszem a parancsnokságot az űrhajón. Ez a tény Josikót és Narutovics elvtársat kurvára nem zavarta, Maligán ugyan lázongott ellene, de egy üveg vodkával sikerült lenyugtatnom, Timm viszont heves ellenállást tanúsított, és meg akart sebesíteni a hotdogsütővel. Erre én megragadtam a hozzám legközelebb eső tárgyat (Polderski törött Hello Kittys análintruderét), és heves közelharc eredményeként végül legyőztem Timmet. Ezek után ő is tudomásul vette, hogy a helyzet normalizálódásáig én vagyok a kapitány.
Délután összehívtam a legénységet, és küldetést indítottam a Földre. Maligánt elküldtem a TESCO-ba 2000 üveg Vodkáért, 150 liter tengerész ízű szeszesitalért, valamint 650 tasak TESCO gazdaságos instant levesért. Rohadtul unjuk már az itteni szintetikus kaját. Polderskit elküldtem mariska illatú füstölőért, valamint a hajó karbantartásához szükséges szerszámokért a Praktikerbe. Narutovics elvtársat pedig Moszkvába küldtem, 2000 liter Kalinka vodkáért. Kérésére engedélyeztem neki fél nap eltávot Japánba, azzal a feltétellel, hogy hozzon magával valami értelmes nőt erre az átkozott buzihajóra. Timmet pedig elküldtem a háziorvosához, hogy valamit csináljon már ezzel a (kis híján) töketlennel. Az űrkompokat a minden eddiginél gyorsabb Szuper Vodkahajtóművel láttam el, így pár nap, és a legénység vissza is térhet a küldetésről.
Josikót inkább nem küldtem sehová, amilyen bárgyú, úgy eltévedne, hogy soha nem térne haza. Bár megmondom őszintén, ebben a Kagome-cuccban egész kívánatosan néz ki. (Remélem, Narutovics nem olvassa a naplómat...)
